Ízületi fájdalom és depresszió, A depresszió testi tünetei
A leggyakrabban használt fájdalomcsillapítókat paracetamolaszpirin és egyéb, nem szteroid gyulladáscsökkentők, vagy súlyos esetben ópioid fájdalomcsillapítók a különböző pszichiátriai szerekkel együtt írják fel.
A kognitív és viselkedési terápiák segítenek a betegnek megtanulni, hogyan lehet elkerülni és elűzni a félelemmel járó, riasztó gondolatokat, illetve olyan mindennapi rutint kialakítani, mely segít kivédeni, illetve legyőzni a fizikai és lelki szenvedést.
A pszichoterápia segít a betegeknek és családtagjaiknak megfogalmazni a fájdalommal kapcsolatos élményeiket, illetve azt, hogy az milyen kapcsolatban áll az életük egyéb problémáival. Ami összeköti a fájdalmat és a depressziót A pszichológiai, neurológiai és hormonális hatások - melyek összekötik a fájdalmat és depressziót — közötti kapcsolat mélyebb vizsgálatával javítható a betegek gyakorlati ellátása.
Miért épülnek fel egyesek fájdalom nélkül egy sérülésből, míg másoknál krónikus tünetek alakulnak ki?
Ez a folyamat milyen kapcsolatban áll a depresszióval és szorongással? Hogyan befolyásolják a krónikus fájdalomtól szenvedő depressziós beteg agyműködését a pszichoterápia és az antidepresszánsok?
Milyen jellegű és milyen hosszú pszichoterápia hasznos a számukra? Eme kérdések alapos kivizsgálásával, illetve a fájdalom és depresszió egyidejű kezelésével a cél nem csak a tünetek hiánya vagy enyhítése, hanem egy olyan élet kialakítása, melyben a beteg újra produktív lehet.
